Egy munkatárs már a tervezéskor látja, hogy a határidő túl szoros. A megbeszélésen mégsem szól, mert nem szeretne akadékoskodónak tűnni. Két héttel később az egész csapatnak kapkodva kell újraterveznie a munkát.
Az információ időben megvolt, mégsem jutott el azokhoz, akik dönthettek volna róla. A pszichológiai biztonság jelentősége éppen az ilyen hétköznapi helyzetekben mutatkozik meg.
Mit jelent a pszichológiai biztonság?
Amy C. Edmondson kutatásai szerint a pszichológiai biztonság olyan közös csapathiedelem, amely szerint a közeg biztonságos a személyközi kockázatvállaláshoz. A munkahelyen ez azt jelenti, hogy egy munkatárs fel meri tenni a kérdését, tud segítséget kérni, jelezni tud egy hibát, vagy elmondhatja, ha egy döntést kockázatosnak lát.
Ezek a helyzetek általában járnak némi személyes kockázattal. Könnyen felmerülhet valakiben, hogy felkészületlennek fogják-e tartani, rossz néven veszik-e az ellenvetését, vagy számonkérés lesz-e abból, ha problémát jelez és így tovább.
A pszichológiai biztonság ezért tulajdonképpen arról is szól, milyen válaszra számítunk, amikor őszintén meg, vagy felszólalunk.
A mindennapi reakcióink alakítják
A csapat tagjai a napi tapasztalatokból tanulják meg, miről és hogyan lehet beszélni. Mi történik, amikor valaki rossz hírt hoz? Végighallgatják-e azt, aki másképp lát egy helyzetet? Lehet-e jelezni, ha egy feladat túl homályos, a terhelés túl magas, vagy egy határidő nem tartható?
Ha egy kérdésre türelmes válasz érkezik, egy hibajelzést pedig közös tisztázás követ, legközelebb is könnyebb lesz megszólalni. Ha valakit félbeszakítanak, lekicsinylenek, esetleg megszégyenítik, idővel egyre több észrevétel maradhat kimondatlanul.
Érdekes, hogy ezek a minták ritkán egyetlen nagy, látványos helyzetből épülnek fel. Gyakrabban apró reakciókból: abból, ahogyan egy vezető válaszol egy kellemetlen kérdésre, ahogyan a csapat egy hibára reagál, vagy abból, hogy van-e ideje valakinek befejezni a mondatát.
Érdemes megfigyelni a megbeszélések működését. Mindig ugyanazok beszélnek? Az igazán fontos fenntartások csak a meeting után, négyszemközt kerülnek elő? A van kérdés felvetésre csend érkezik, később pedig kiderül, hogy több dolog sem volt világos? Ezek önmagukban még nem írják le a csapat egész működését, de ha visszatérő mintává válnak, érdemes foglalkozni velük.
Miért számít ez a munkában?
Ha a kollégák időben mernek jelezni, a csapat hamarabb észreveheti a kockázatokat. Egy tisztázó kérdés megelőzhet egy félreértést, vagy akár pontosíthat egy döntést. Egy hiba jelzése és közös elemzése pedig abban segíthet, hogy a probléma ne ismétlődjön, vagy legalábbis ne ugyanúgy, vagy ugyanolyan gyakran.
Ez nem jelenti azt, hogy minden ötletet el kell fogadni, vagy hogy a hibáknak nem lehet következményük. Az elvárások és a felelősség természetesen továbbra is fontosak (nagyon is!). A pszichológiai biztonság abban segít, hogy a csapat a kellemetlen tényekről is tudjon beszélni, és ezek ismeretében hozzon döntéseket.
Mivel kezdheti a vezető?
Már a következő megbeszélésen segíthet, ha a megszokott Minden rendben? kérdés helyett konkrétabban nyit teret:
- A terv melyik részében láttok bizonytalanságot?
- Van olyan kockázat, amiről még nem beszéltünk?
- Mi az, amit most tisztáznunk kellene, hogy később ne okozzon gondot?
- Ki látja ezt másképp?
Fontos azt is megemlíteünk, hogy az, ahogyan a választ fogadjuk legalább annyit számít, mint a feltett kérdés maga. Ha valaki problémát jelez, egy pozitív vezetői reakció (Köszi, hogy behoztad. Vizsgáljuk meg, hol van az elakadás, és mire van szükség a továbblépéshez) is sokat alakíthat a helyzeten. A csapatnak ezzel ugyanis azt üzeni, hogy érdemes időben említést tenni az elakadásokról, problémákról. A hibaelemző beszélgetést pedig persze jó, ha világos döntés, felelős és következő lépés zárja le.
A mindennapi tapasztalat számít
Sok szervezet fontosnak tartja a nyílt kommunikációt. A munkatársak számára azonban az lesz igazán mérvadó, mi történik akkor, amikor valóban őszintén beszélnek. Meghallgatják őket? Kíváncsiak arra, amit észrevettek? Lehet közösen tanulni abból, ami nem sikerült?
A pszichológiai biztonságot ezért a mindennapi működésben érdemes keresni: a meetingeken, a döntési helyzetekben, a visszajelzésekben és abban, hogyan reagál a csapat, amikor valaki hibát, bizonytalanságot vagy eltérő nézőpontot hoz be.
Gondolatébresztő kérdés: Mi az, amit a ti csapatotokban fontos lenne kimondani, mégis túl ritkán kerül szóba?
Olvassatok tovább a témáról
Amy C. Edmondson Pszichológiai biztonság a munkahelyen című könyve segít megérteni, hogyan hat a megszólalás szabadsága a csapat tanulására és működésére. A magyar kiadás szakmai lektorálásában a Mindwell is részt vett.
Ismerjétek meg a könyvet →
